-
1 ὕδωρ
A ; [dialect] Boeot. [full] οὕδωρ prob. in IG7.3169 (Orchom.):—water, of any kind, but in Hom. rarely of seawater without an epith.,ἄνεμός τε καὶ ὕ. Od.3.300
, 7.277; butἁλμυρὸν ὕ. 9.227
, al., cf. Th.4.26; of rivers, ὕ. Αἰσήποιο, Στυγός, Il.2.825, 8.369, al.; so in Lyr. and Trag.,ὕ, Ἀσώπιον Pi.N. 3.3
;ὕ. τὸ Νείλου A.Supp. 561
(lyr.): freq. in pl. (but only once in Hom., ὕδατ'ἀενάοντα Od.13.109
), Καφίσια ὕδατα the waters of Cephisus, Pi.O.14.1;ῥυτῶν ὑδάτων S.OC 1599
;ὕδασιν τοίς Ἀχελῴου Id.Fr. 271
(anap.): spring-water, drinking-water,οἶνον ἔμισγον καὶ ὕ. Od.1.110
;ἀφυσσάμεθ' ὕδωρ 9.85
;ὕδατα καὶ.. δῖτοι Pl.R. 404a
;πότιμον ὕ. X.HG3.2.19
; ὕ. πίνων a water-drinker, D.6.30, cf. 19.46, Ar.Eq. 349;ὕ. δὲ πίνων οὐδὲν ἂν τέκοι σοφόν Cratin.199
, cf. Aristopho 10.3, Bato 2.9, al.: ὕδωρ κατὰ χειρός water for washing the hands, v. χείρ; φέρτε χερσὶν ὕ. Il.9.171;ὕ. ἐπὶ χεῖρας ἔχευαν 3.270
, Od.1.146, al.;λοέσσας ὕδατι λευκῷ Il.23.282
:—on γῆν καὶ ὕδωρ αἰτεῖν and διδόναι, v. γῆ 1.2b:—a curse was invoked upon those who refused fire (i.e. the right to borrow burning embers) or water or to direct a traveller on his way, Diph.62, cf. X.Oec.2.15:—prov.,ὅρκους ἐγὼ γυναικὸς εἰς ὕ. γράφω S.Fr. 811
, cf. Men.Mon.25;ἐν ὕδατι γράφειν Pl.Phdr. 276c
; ὅταν τὸ ὕδωρ πνίγῃ, τί δεῖ ἐπιπίνειν; if water chokes, what more can be done ? of a desperate case, Arist.EN 1146a35, cf. .2 rain-water, rain,ὅτε λαβρότατον χέει ὕ. Ζεύς Il.16.385
;ὗσαι ὕδατι λαβροτάτῳ Hdt.1.87
;ἐγίνετο ὕ. ἄπλετον Id.8.12
;πολύ Th.6.70
, D.59.99;ὕ. ἐπιγενόμενον πολύ X.HG1.6.28
;τὸ ὕ. τὸ γενόμενον τῆς νυκτός Th.2.5
, cf. Hdt.8.13: more definitely,ὕδωρ ἐζ οὐρανοῦ X.An. 4.2.2
, Aristid.Or.50(26).35 (but ἐζ οὐρανοῦ is a gloss in Th.2.77): pl.,ὕ. ὄμβρια Pi.O.11(10).2
; τὰ Διὸς, orπαρὰ τοῦ Δ., ὕ. Pl.Lg. 761a
, 761b;τὸ ἐκ Διὸς ὕ. Thphr.HP2.6.5
; καινὸν ἀεὶ τὸν Δία ὕειν ὕδωρ, ὕδωρ τὸν θεὸν ποιῆσαι, Ar.Nu. 1280, V. 261 (lyr.), cf. Thphr.Char.3.4: abs.,ἐὰν πλείω ποιῇ ὕ. Id.CP1.19.3
: κεραύνια ὕ. thunder-showers, Plu.2.664f;ὕ. πολλά, συνεχέα μαλθακῶς Hp.Epid.1.1
.4 in the law-courts, τὸ ὕδωρ was the water of the water-clock ([etym.] κλεψύδρ), and hence the time it took in running out,ἂν ἐγχωρῇ τὸ ὕδωρ D.44.45
;οὐχ ἱκανόν μοι τὸὕ. Id.45.47
; ἐν τῷ ἐμῷ ὕ., ἐπὶ τοῦ ἐμοῦ ὕ., in the time allowed me, Id.18.139, 57.61; οὐκ ἐνδέχεται πρὸς ταὐτὸ ὕ. εἰπεῖν one cannot say (all) in one speech, Id.27.12;τὸ ὕ. ἀναλῶσαι Din.2.6
;πρὸς ὕ. σμικρὸν διδάζαι Pl.Tht. 201b
;ἐν μικρῷ μέρει τοῦ παντὸς ὕ. D.29.9
; ἐπίλαβε τὸ ὕ. stop the water (which was done while the speech was interrupted by the calling of evidence and reading of documents), Id.45.8;ἐγχεῖται τὸ μὲν πρῶτον ὕ. τῷ κατηγόρῳ.., τὸ δὲ δεύτερον ὕ. τῷ φεύγοντι Aeschin.3.197
; ἀποδιδόναι, παραδιδόναι τινὶ τὸ ὕ., to give him the turn of speaking, Id.1.162, Din.1.114.5 generally, liquid,ὕδατος εἴδη τὰ τοιάδε· οἶνος, οὖρον, ὀρός Arist.Mete. 382b13
, cf. Hp.Cord.12.II part of the constellation Aquarius, Arat.399.2 a name for the winter solstice, Paul.Al.A.4.III Ὕδατα, τά, as the name of places with hot or mineral waters, Ὕ. Σέζτια, Lat. Aquae Sextiae, Ὕ. Νεαπολιτανά, etc., Ptol.Geog.2.10.8, 3.3.7, etc. [[pron. full] ῠ by nature,ὕ?ὕδωρXδωρ Il. 18.347
, al. (usu. with ὕ?ὕδωρX when not at end of line),ὕ?ὕδωρXδατος 16.229
, al.,ὕ?ὕδωρXδατι Od.12.363
, al.,ὕ?ὕδωρXδατ' 13.109
, and so always in [dialect] Att. (exc. sts. in dactylic verse, Ar.Ra. 1339); Hom. freq. has ὕ ¯ δωρ (always at end of line exc. in phraseΣτυγὸς ὕδωρ Il.15.37
), alsoὕ ¯ δατος Il. 21.300
, 312, Od.5.475,ὕ ¯ δατι Il.23.282
, Od.22.439; later [dialect] Ep. admits ὕ ¯ δωρ more freely, A.R.4.601, so that we find [pron. full] ῡ in the second half of the foot in h.Cer. 381, Batr.97, A.R.4.290, etc.; also in Alc.Supp.11.8.] (Cf. Skt. udán-, gen. udn-ás 'water', OE. woeter, O Norse vatn; I.-E. u(e)d- with suffix r alternating with n (ὕδ-ṇ- τος): cogn. with Skt. u-ná-t-ti (root ud-), [ per.] 3pl. u-n-d-ánti 'moisten', cf. Lat. unda.) -
2 ἀάᾶτος
ἀ-άᾶτος ( ἀϝάω): of doubtful meaning. — (1) inviolable (if α privative), νυν μοι ὄμοσσον ἀάᾶτον Στυγὸς ὕδωρ, Il. 14.271; cf. Στυγὸς ὕδωρ, ὅς τε μέγιστος | ὅρκος δεινότατός τε πέλει μακάρεσσι θεοῖσιν, Il. 15.37 f.— (2) baleful (if α copulative), or mad, of the suitors' contest with the bow, Od. 21.81 (echoed by Odysseus, Od. 22.5). —Signif. (2) may be assumed in Ξ instead of (1), representing the Styx as baleful to him who swears falsely in its name.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἀάᾶτος
-
3 ὅρκος
ὅρκος, ὁ,A the object by which one swears, as the Styx among the gods,Στυγὸς ὕδωρ, ὅς τε μέγιστος ὅ. δεινότατός τε πέλει μακάρεσσι θεοῖσι Il. 15.38
, cf. 2.755, Hes.Th. 400, 784, 805, h.Cer. 259, Arist.Metaph. 983b31 ; or as Zeus among mortals, Pi.P.4.167 ; so of things,ὅρκον δ' ἐνοσφίσθης μέγαν, ἅλας τε καὶ τράπεζαν Archil.96
;οἷς ἦν μέγιστος ὅ... κύων, ἔπειτα χήν Cratin.231
, cf. Placit.1.3.8: hence,2 oath, mostly with epith. μέγας, καρτερός, Hom. (v. infr.), etc. ; θεῶν ὅ. an oath by the gods, Od.2.377;μακάρων ὅ. 10.299
, cf. S.OT 647, E.Hipp. 657 ;ὅ. ἐκ θεῶν μέγας A.Ag. 1284
;ὅ. κατὰ τῶν.. ὀφθαλμῶν Aeschin.2.153
; ὅ. πλατύς a firm-based oath, Emp.30.3 ; ὅρκον ὀμόσαι swear an oath,ὄμοσέν τε τελεύτησέν τε τὸν ὅ. Od.2.378
, etc. ; ὅ. ἀπώμνυ ib. 377, cf. 10.381 ;ἐπὶ δ' ὅρκον ὀμεῖται Hes.Op. 194
; ; ὅ. ἐπιορκῆσαι take a false oath, Aeschin.1.115, etc. ; ὅρκου προστεθέντος when an oath is added, S.Fr. 472, cf. El.47 ; δαίμονι τῷ Πλεισθενιδῶν ὅρκους θεμένη having made a sworn compact with.., A.Ag. 1570 (anap.) ;ὅ. ἀλλήλοις ποιοῦνται οἱ μὲν ἔφοροι ὑπὲρ τῆς πόλεως, βασιλεὺς δ' ὑπὲρ ἑαυτοῦ X.Lac.15.7
;ὅρκους συνῆψαν E.Ph. 1241
, etc. ; of the person demanding the oath, ὅ. ἑλέσθαι τινός or τινί take it of him, i.e. make him swear, Od.4.746, Il.22.119 ; ὅρκους ἐπελάσαι and προσάγειν τινί lay oath upon a man, put him on his oath, Hdt.1.146, 6.62,74 ; τὸν ὅ... ἐπάγειν.. Ὀποντίοις readminister the oath, IG9(1).334.12 ([dialect] Locr., v B. C.) ; ὅρκους δοὺς καὶ δεξάμενος after tendering his oath to them and accepting theirs, Hdt.6.23, cf. IG12.52.18, A.Eu. 429, Ar.Ra. 589, D.39.3 and 4 ; soὅρκον διδόναι καὶ λαμβάνειν Arist. Rh. 1377a7
, 8 ; ἀποδοῦναι take it oneself, D.19.318, Aeschin.3.74 ; ἀπολαμβάνειν administer or tender it, D.5.9, 18.25 ; ὅρκους καὶ πίστιν ἀλλήλοις δότε swear to one another, Ar.Lys. 1185, cf. And.1.107 ; ὅρκοις καταλαβὼν τὰ τέλη having bound the authorities by oaths, Th. 4.86 ;ὅρκοις κατειλημμένους Id.1.9
; ὅρκῳ ἐμμένειν abide by it, E. Med. 754 ;ὅ. τηρεῖν Democr.239
;παραβαίνειν E.Fr.286.7
, Ar.Av. 332, D.19.318 ;ἐκβάντι τῶν ὅ. Pl.Smp. 183b
; ; ;ἐμπεδοῦν X.An.3.2.10
: after ὅρκος [tense] aor., [tense] pres., or [tense] fut. inf. may refer to [tense] fut. time,ὤμοσα καρτερὸν ὅ., μὴ.. ἀναφῆναι Od.4.253
; ἐμεῦ δ' ἕλετο μέγαν ὅ., μὴ πρὶν σοὶ ἐρέειν ib. 746 ;ὅρκους ἔδοσαν καὶ ἔλαβον, ἀποδοῦναι.., Ἀθηναίους δὲ μὴ πολεμεῖν.. X.HG1.3.9
: with Preps.,οὐκ αὔτως.., ἀλλὰ σὺν ὅρκῳ Od.14.151
;σὺν θεῶν ὅρκῳ X.Cyr.2.3.12
; εἶπαι ἐπ' ὅρκου say on oath, Hdt.9.11;κατὰ τοὺς ὅ. X.HG5.4.54
; opp.παρ' ὅρκον Pi.O.13.83
;παρὰ τοὺς ὅ. X.An.2.5.41
: prov., ; parodied by Philonid. 7 ὅρκους δὲ μοιχῶν εἰς τέφραν.. γράφω, cf. Xenarch.6, Men. Mon.25. -
4 κατ-είβω
κατ-είβω, poet. = καταλείβω, herabfließen lassen, vergießen; τί νυ δάκρυ κατείβετον Od. 21, 86; öfter in tmesi; ϑαλερὸν δὲ κατείβετο δάκρυ παρειῶν Il. 24, 794; τί δάκρυον κατείβεται Ar. Lys. 127; τὸ κατειβόμενον Στυγὸς ὕδωρ, das abwärts, nach unten fließende, Od. 5, 185; κατείβετο αἰὼν νόστον ὀδυρομένῳ, das Leben verfloß, 5, 152; vgl. Ap. Rh. 3, 1131. – Durch-, überströmen, ἔρως με δ' αὖτε Κύπριδος ἕκατι κατείβων καρδίαν ἰαίνει Alcm. bei Ath. XIII, 600 f.
-
5 δεινός
δεινός (Wurzel Δι-, verwandt δίον, δίεσϑαι, δέος, δείδω), furchtbar; überhaupt Alles, was das gewöhnliche Maaß überschreitet u. dadurch Staunen od. Furcht einflößt, Plat. Lach. 198 b δεινὰ ἡγούμεϑα ἃ δέος παρέχει; oft bei Homer; z. B. δεινὸς ἀνήρ Iliad. 11, 654; δεινὰ πέλωρα Iliad. 2, 321; αἰγίδα δεινήν Iliad. 5, 739; die Scylla ist Odyss. 12, 119 ἀϑάνατον κακόν, δεινόν τ' ἀργαλέον τε καὶ ἄγριον οὐδὲ μαχητόν. οὐδέ τις ἔστ' ἀλκή· φυγέειν κάρτιστον ἀπ' αὐτῆς. – Zuweilen ist es so viel wie »außerordentlich«, »groß«, » gewaltig«; so kann man verstehen Iliad. 7, 245 δεινὸν σάκος; 10, 254 ὅπλοισιν δεινοῖσιν; Odyss. 7, 41 Athene δεινὴ ϑεός, 10, 136 Kirke δεινὴ ϑεός, 7, 246 Kalypso δεινὴ ϑεός; doch ist dabei zu beachten, daß Kalypso und Kirke ursprünglich Göttinnen der Unterwelt sind, Todesgöttinnen. – Zuweilen verbunden mit αἰδοῐος: Iliad. 18, 394 Thetis δεινή τε καὶ αἰδοίη ϑεός; 3, 172 αἰδοῖός τέ μοί ἐσσι, φίλε ἑκυρέ, δεινός τε; Odyss. 8, 22 ὥς κεν Φαιήκεσσι φίλος πάντεσσι γένοιτο δεινός τ' αἰδοῖός τε; 14, 234 καί ῥα ἔπειτα δεινός τ' αἰδοῖός τε μετὰ Κρήτεσσι τετύγμην. – Odyss. 22, 405 δεινὸς εἰς ὦπα ἰδέσϑαι; 16, 401 δεινὸν γένος βασιλήιόν ἐστιν κτείνειν. – Superlativ, Στυγὸς ὕδωρ, ὅς τε μέγιστος ὅρκος δεινότατός τε πέλει μακάρεσσι ϑεοῖσιν Odyss. 5, 186 Iliad. 15, 38. – Adverbial δεινόν, Iliad. 11, 10 ἔνϑα στᾶσ' ἤυσε ϑεὰ μέγα τε δεινόν τε ὄρϑια; 16, 138 δεινὸν δὲ λόφος καϑὐπερϑεν ἔνευεν; 3, 342 δεινὸν δερκόμενοι; Plural δεινά, Iliad. 15, 13 δεινὰ δ' ὑπόδρα ἰδὼν Ἥρην πρὸς μῠϑον ἔειπεν. – Sehr zweifelhaft ist Iliad. 7, 346 Τρώων αὖτ' ἀγορὴ γένετ' Ἰλίου ἐν πόλει ἄκρῃ, δεινὴ τετρηχυῖα, entweder »eine große«, oder »eine von Furcht und Schrecken erfüllte«, δεινός nicht wie sonst = »Furcht erregend«, sondern passivisch = »in Furcht gesetzt«. Auf jeden Fall ist hier δεινός ungeschickt gebraucht; diese Gegend der Ilias ist ein schlechtes Füllstück zwischen dem sechsten und dem siebenten Liede, s. Lachmann Betrachtungen über Homers Ilias S. 23. – Zuweilen wird eine kurze Sylbe vor δεινός im Verse lang gebraucht, Odyss. 3, 322 ἐπεὶ μέγα τε δεινόν τε, Odyss. 5, 52 ὅς τε κατὰ δεινοὺς κόλπους ἁλὸς ἀτρυγέτοιο ἰχϑῠς ἀγρώσσων πτερὰ δεύεται ἅλμῃ; dies erklärt man durch die Annahme, hinter dem δ von δεινός sei ein Consonant ausgefallen, F oder j, δFεινός oder δjεινός, s. Curtius Grundzüge der Griech. Etymol. 1, 201. 2, 225. An einigen Stellen ist die Kürze vor δεινός nicht lang gebraucht; Iliad. 15, 626 ἀνέμοιο δὲ δεινὸς ἀήτη, vgl. s. v. ἀήτη; Iliad. 8, 133 βροντήσας δ' ἄρα δεινὸν ἀφῆκ' ἀργῆτα κεραυνόν. Aus diesem Unterschiede auf ein verschiedenes Zeitalter der Stellen zu schließen ist unstatthaft. Die im Erlöschen begriffenen Laute F und j und was noch sonst von der Art gewesen sein mag, wurden in den Homerischen Zeiten in einem und demselben Worte beliebig gesprochen und nicht gesprochen. – Folgende: 1) schrecklich, entsetzlich; Pind. πόλεμος, στάσις, P. 2, 64 N. 9, 13; neben φοβερόν Her. 7, 120; πόλεμος Plat. Menex. 242 e. – 2) von Her. an τὸ δεινόν = die Gefahr; δεινὸν γίγνεται od. ἐστί, μή, es ist Gefahr vorhanden, es ist zu fürchten, daß, Her. 7, 157; δεινότατον τῷ δήμῳ, μή Andoc. 3, 1; οὐ δεινόν ἐστι, μή, es ist nicht zu fürchten, daß, Her. 1, 84; Plat. Gorg. 520 d; auf das Subject bezogen, δεινοὶ ἔσονται μὴ ἀποστέωσι, es wird zu fürchten sein, daß sie abfallen, Her. 1, 155; vgl. 7, 235; – δεινόν τι ἡγεῖσϑαι, etwas für ein Unglück halten; so auch δεινὸν ποιεῖσϑαι, Aufhebens machen, übelnehmen, Her. 8, 16. 1, 127. 3, 155 u. öfter, so daß ein inf. folgt; auch akt., Her. 3, 14. 5, 41; sich wundern, δεινὰ ἐποιοῦντο, πάσας τὰς ὀρχήσεις ἐν ὅπλοις εἶναι Xen. An. 5, 9, 11; sequ. εἰ Plat. Hipp. min. 363 c; Luc. Nigr. 34; ebenso ist δεινὰ πάσχειν gebraucht Dem. 51, 19; δεινῶς φέρειν, aegre ferre, Her. 2, 121, 3; – δεινῶς ἔχειν, in einer schrecklichen Lage sein, Xen. An. 6, 2, 23; – δεινὸν καὶ χαλεπὸν πάϑος Plat. Polit. 308 a; δεινὰ πάσχειν Gorg. 519 b u. sonst. – 3) außerordentlich, gewaltig, wie unser »furchtbar« im gew. Leben; ἵαερος, heftige Begierde, Her. 9, 3; ἔρως Plat. Theaet. 169 b; ἐπιϑυμίαι Rep. IX, 573 d; ϑηρευτής Conv. 203 d; – δεινὸν ἂν εἴη, das wäre doch stark, sonderbar, arg, Theaet. 184 d, u. öfter bei Att.; καὶ ἄλογον Plat. Theaet. 203 d; δεινὸν πρᾶγμα λέγεις, εἰ Euthyd. 298 c; – Her. vrbdt ἀνὴρ δ. καὶ ἀτάσϑαλος 7, 116; σοφὸς καὶ δ. 5, 23; so erhält es die Bdtg »ausgezeichnet«, auch im Guten, bes. von Plat. an; ἀκοντιστής Prot. 342 e; φύλαξ Rep. I, 334 a; ἰατροί, ῥήτορες, ἱππεῖς, die in ihrer Art tüchtig u. wirksam sind; bes. oft δεινὸς καὶ σοφός, von den Sophisten, περί τινος Crat. 424 c; oft mit leichtem Tadel od. Ironie, Klügler, Phil. 29 a; καὶ πανοῠργοι Rep. X, 613 b; Ggstz von ἰδιώτης Dem. 4, 35. – Auch c. inf., erfahren, gewaltig worin, λέγειν u. ä.; δεινὸς χρῆσϑαι τοῖς πράγμασιν, geschickt in Benutzung der Umstände, Dem. 1, 3; mit accus., τὰ τοιαῦτα δ. Plat. Conv. 198 d; τοὺς λόγους, τὴν τέχνην Euthyd. 304 d; περὶ τὸ ἀδικεῖν Rep. III, 405 c; περὶ Ὁμήρου, im Homer bewandert, Ion 531 a; δεινὸς ἐν λόγοις Timocles Ath. VIII, 341 f; κατὰ χειρουργίαν Ael. V. H. 3, 1. – Im Sittlichen steht es dem πανοῦργος entgegen, Arist. Eth. eud. 5, 12. – Das adv. δεινῶς ist oft nur = sehr, selbst bei adj., δ. μέλαινα Her. 2, 76.
-
6 ἀ-άατος
ἀ-άατος ( ἀάαω), unverletzlich, Hom. ἀάατον Στυγὸς ὕδωρ, Il. 14, 271, das Wasser der Styx als Zeuge der unverbrüchlichen Eidschwüre der Götter; κάρτος Ap. Rh. 2, 77. Aber Od. 21, 91 u. 22, 5 erklärten einige Alte ἄεϑλον ἀάατον den schädlichen, andere den unschädlichen Kampf; richtiger vielleicht der unwiderruflich entscheidende, untrügliche, oder nach Buttm. Lexil. I p. 232 nicht verächtlich, ehrenwerth, wie auch die Stelle der Il. gefaßt werden könnte. – Il. ñ – – ñ, sonst ñ – ñ ñ.
-
7 ὄμνῡμι
ὄμνῡμι, fut. ὀμοῦμαι, selten ὀμόσω, Strat. 43 (XII, 201), Plut. Cic. 23, ὀμόσομαι, Philop. 11, lakonisch ὀμιώμεϑα, Ar. Lys. 183, aor. ὤμοσα, perf. ὀμώμοκα, pass. ὀμώμοσμαι, ὀμώμοσται, Eur. Rhes. 816, Arist. rhet. 1, 15, auch ὀμώμοται, Aesch. Ag. 1251; Ar. Lys. 1007; Dem. 20, 159; ὀμώμονται Andoc. 1, 98, ὀμωμοσμένος Dem. 22, 4 u. Arist. a. a. O., aor. ὠμόσϑην Xen. Hell. 7, 4, 10, gew. ὠμόϑην, Isae. 2, 40; – schwören, sowohl absol., ὤμνυε δ' ὡς ἐκέλευε, ϑεοὺς δ' ὀνόμηνεν ἅπαντας, Il. 14, 278, als auch ὅρκον, den Eid schwören, ὀανυέτω δέ τοι ὅρκον, 19, 175 u. öfter, wie Pind. Ol. 6, 20; ὅτις κ' ἐπίορκον ὀμόσσῃ, Il. 3, 279, wer einen Meineid schwören sollte; Hes. O. 284 Th. 232; aber auch ταῦτα δ' ἐγὼν ἐϑέλω ὀμόσσαι, das will ich beschwören, Il. 19, 187. – Daher pass.; ὀμώμοται γὰρ ὅρκος ἐκ ϑεῶν μέγας, Aesch. Ag. 1257; ὅρκο υς ὀμνὺς ψευδεῖς, Plat. Legg. XI, 917 a; auch τὰς σπονδάς, Thuc. 5, 47; ὅρκοι ὀμοσϑήσονται, Andoc. 3, 34; – πρός τινα, wie wir sagen »Einem Etwas zuschwören«, Od. 14, 331. 19, 288; – mit dem accus. des Gottes, bei dem man schwört, Ἔννοσίγαιον ὄμνυϑι, Il. 23, 585, νῦν μοι ὄμοσσον ἀάατον Στυγὸς ὕδωρ, 14, 271; so ὄμνυσι δ' αἰχμήν, Aesch. Spt. 511; ὄμνυ Διός νυν κάρα, Soph. Trach. 1175; σεμνὴν Ἄρτεμιν, Eur. Hipp. 713, öfter; auch pass., Ζεὺς ὀμώμοσται πατήρ, ist beim Schwur angerufen, Rhes. 816; ὄμνυμι ϑεῶν πίστεις, Thuc. 5, 30; μηδένα ϑεῶν, Isocr. 1, 23, bei keinem der Götter schwören, keinen im Schwur anrufen; – τινί, Einem schwören, ὀμώμοκα γὰρ αὐτῷ, Plat. Charm. 157 c; πάντες τούτοις ὤμοσαν βοηϑήσειν, Legg. III, 683 d; Xen., der auch ὀμνύοντες sagt, Conv. 4, 10; ὤμνυε κατ' ἐξωλείας μηδὲν εἰρηκέναι, Dem. 21, 119 (s. ἐξώλεια); auch κατὰ τῶν παίδων ὀμνύς, 54, 40, u. καϑ' ἱερῶν ὀμνύναι (s. unter κατά I, 4), wie noch Luc. sagt κατὰ τῆς Πολιάδος ὤμοσα μὴ εἰληφέναι, Conviv. 32. – Die Worte des Schwures werden häufig mit ἦ μήν eingeleitet, s. diese Partikeln. – Ueber den inf. aor. statt fut. s. Lob. zu Phryn. 750. – S. noch ὀμόω. – Wahrscheinlich mit ὁμός zusammenhangend, durch einen Eid verbinden, verpflichten.
-
8 ὅρκος
ὅρκος, ὁ (eigtl. = ἕρκος, also die Schranke, durch die man gehalten ist, Etwas zu thun, vgl. ὁρκάνη, ὁρκοῠρος), eigtl. der Gegenstand, bei dem man einen Eid schwört, durch den man sich bindet, der Zeuge des Eides, welcher bei den Göttern das Wasser der Styx ist, Στυγὸς ὕδωρ, ὅςτε μέγιστος ὅρκος δεινότατός τε πέλει μακάρεσσι ϑεοῖσιν, Il. 15, 38, vgl. 2, 755; Hes. Th. 400. 785; ὁ δέ τοι μέγας ἔσσεται ὅρκος, Il. 1, 239; u. so ist auch ursprünglich ἐπὶ δ' ὅρκον ὄμοσσεν, 23, 42, zu nehmen, was aber den Uebergang zu der Bdtg Eid, Schwur macht, νῠν μοι ὄμοσσον καρτερὸν ὅρκον, 19, 108, ὀμνυέτω δέ τοι ὅρκον, 175, öfter; ϑεῶν μέγαν ὅρκον ἀπώμνυ, einen großen Eid bei den Göttern leistete sie, Od. 2, 377, vgl. 10, 299; auch Τρωσὶν δ' αὖ μετόπισϑε γερούσιον ὅρκον ἕλωμαι, ich werde ihnen einen Eid abnehmen, Il. 22, 119, wie ἐμεῦ δ' ἕλετο μέγαν ὅρκον, Od. 4, 746; oft in der Vrbdg ὤμοσέν τε τελεύτησέν τε τὸν ὅρκον, z. B. 5, 184, was auch eigtl. ist = schwören und den Gegenstand, bei dem man schwört, nennen und ihn zu einem bindenden machen; ὃς ἀνϑρώπους ἐκέκαστο κλεπτοσύνῃ ϑ' ὅρκῳ τε, Od. 19, 396, geschickt im Gebrauche des Eides; καρτερὸς ὅρκος ἄμμιν μάρτυς ἔστω, Pind. P. 4, 167; ϑεῶν ὅρκον μέγαν μὴ παρφάμεν, Ol. 7, 65; ναὶ μὰ γὰρ ὅρκον, N. 11, 24, bei meinem Eide; ὀμώμοται γὰρ ὅρκος ἐκ ϑεῶν μέγας, Aesch. Ag. 1257; ὅρκον αἰδεῖσϑαι, Eum. 650; τόνδ' ὅρκον αἰδεσϑεὶς ϑεῶν, Soph. O. R. 647; ἁλίσκεται χὠ δεινὸς ὅρκος, er wird überführt, als Meineid erkannt werden, Ai. 635; δι' ὅρκων καίπερ ὢν ἀπώμοτος, Ant. 390; ὅρκῳ ἐμμένειν, dem Eide treu bleiben, Eur. Med. 754; ὅρκον δότω μοι, er soll mir einen Eid leisten, I. T. 735, wie ὅρκους παρασχών Hipp. 1037 u. sonst oft; Ar. Ach. 249; ὅρκον ὁρκοῦν τινα, Lys. 187; in Prosa, σφίσι αὐτῇσι ὅρκους ἐπήλασαν, Her. 1, 146, vgl. 6, 62; ὅρκους προςάγειν τινί, einen Eid zuschieben, auflegen, 6, 74; ὅρκοις καταλαμβάνειν τινά, Thuc. 1, 91. 4, 86; δοῦναί τινι, leisten, Plat. Legg. XII, 948 c; vgl. δέχεσϑαί τε ὅρκους παρ' ἀλλήλων καὶ διδόναι, ib. 949 b, wie Xen. Hell. 1, 3, 10; κατὰ ὅρκους ἢ κατὰ τὰς ἄλλας ὁμολογίας, Plat. Rep. IV, 443 a; σὺν ϑεῶν ὅρκῳ λέγω, Xen. Cyr. 2, 3, 12; ὅρκον διδόναι, δέξασϑαι auch Dem. 33, 13, λύειν ib. 14; Folgde; ὅρκον ἐπάγειν τῷ λόγῳ, Luc. Scyth. 11; ὅρκον ἐντιϑέναι συγγράμματι, q. hist. scr. 14; a. Sp.
-
9 ἐξ-ορκόω
-
10 ὠγύγιος
ὠγύγιος, bei den Att. gew. 2. Endgn, eigtl. ogygisch, vom Ogyges, einem alten Könige in Attika aus der frühesten Sagenzeit; dah. uralt, aus frühester Zeit, ehrwürdig; Στυγὸς ὕδωρ Hes. Th. 806; ὄρη Pind. N. 6, 46; Aesch. Spt. 303 Pers. 935 u. öfter; Soph. Phil. 142; sp. D., νείκεος ἀρχή Coluth. 10, ἥρωες Ep. ad. 565 (VII, 42).
-
11 ααατος
2(ᾰᾱᾰ и ᾰᾱᾱ)1) неприкосновенный, запретный, заповедный, священный(Στυγὸς ὕδωρ Hom.)
2) предполож. безвредный, безопасный, безобидный(ἄεθλος Hom.)
-
12 δεινος
I.31) внушающий благоговейный трепет или священный ужас(θεός Hom.)
Στυγὸς ὕδωρ ὅστε ὅρκος δεινότατος θεοῖσιν Hom. — вода Стикса, клятва которой наиболее священна для богов2) страшный, ужасный, грозный(Χάρυβδις Σκύλλη τε, πέλωρα θεῶν Hom.; πόλεμος Pind., Plat.)
δεινὸν или δεινὰ ποιεῖν или ποιεῖσθαι τι Her., Thuc., Luc. — считать ужасным что-л., ужасаться чему-л.;тж. — выражать отчаяние, возмущаться или негодовать по поводу чего-л. (ср. 4);τοῦτο δεινὸν γίνεται μέ … Her. — существует опасность, что …;οὐδὲν δεινὸν αὐτῷ μήποτε ἀδικηθῇ Plat. — нечего опасаться, чтобы ему могла быть когда-либо нанесена обида;δεινὰ παθεῖν Her., Thuc., Plat., Arph. — подвергнуться суровому наказанию, претерпеть, выстрадать3) перен. страшный, ужасный, в знач. необычайный, огромный(σάκος Hom.; ἵμερος Her.; ἐπιθυμίαι Plat.)
4) странный, неслыханныйδεινὸν φωνεῖς Soph. или δεινὸν πρᾶγμα λέγεις Plat. — странную вещь ты говоришь;
δεινὰ ποιεῖσθαι Xen. — поражаться, изумляться (ср. 2)5) важный, значительный, тж. великий, замечательный; превосходный(σοφιστής Eur., Plut.; ἀκοντιστής Plat.; ῥήτωρ Dem.; στρατηγός Arst.)
δ. τι Arph., Xen., Plat., περί τι Plat., Arst., Plut., περί τινος Plat., εἴς τι Arph., τινι Soph. и ποιεῖν τι Soph., Arph., Arst., Plut. — искусный в чем-л.;II.gen. к δεῖνα См. δεινα -
13 εξορκοω
-
14 ορκος
ὅ тж. pl.1) клятва(ὅρκον ὀμνύναι Hom. и ποιεῖσθαι Xen.; ὅρκον τινὴ δοῦναι Eur. или ἀποδοῦναι NT.)
σὺν ὅρκῳ Hom. и ὅρκοις Aesch. — под клятвой, клятвенно;παρ΄ ὅρκον Pind. и παρὰ τοὺς ὅρκους Xen. — вопреки клятве;ὅρκον ὁρκοῦν τινα Thuc. — брать с кого-л. клятву;σὺν θεῶν ὅρκῳ λέγω! Xen. — клянусь в том богами!;ὅρκοι ἢ ἄλλαι ὁμολογίαι Plat. — клятвы или другие виды обязательств2) свидетель или порука клятвы(Στυγὸς ὕδωρ, ὅστε μέγιστος ὅ. πέλει θεοῖσιν Hom.): (τόδε σκῆπτρόν) τοι μέγας ἔσσεται ὅ.! Hom. клянусь тебе этим скиптром!
-
15 Ωγυγιος
3 и 2досл. огигов, восходящий к временам Огига, перен. древнейший, извечный(Στυγὸς ὕδωρ Hes.; Φλιοῦντος ὄρεα Pind.; Θῆβαι Aesch., Soph.; τὸ κράτος Soph.)
-
16 κατείβω
A let flow down, shed,τί νυ δάκρυ κατείβετον Od.21.86
:—[voice] Med., flow apace,θαλερὸν δὲ κατείβετο δάκρυ παρειῶν Il.24.794
; τὸ κατειβόμενον Στυγὸς ὕδωρ Styx's downward flowing water, Od.5.185: metaph., κατείβετο δὲ γλυκὺς αἰών life was flowing, passing away, ib. 152: rare in [dialect] Att., τί δάκρυον κατείβεται; Ar.Lys. 127 (paratrag.).II trans., flood, overflow, metaph.,Ἔρος κατείβων καρδίαν Alcm.36
:—[voice] Pass., overflow with, γλυκερῇ κατείβετο θυμὸν ἀνίῃ, A.R.3.290; κατείβετο θυμὸς ἀκουῇ ib. 1131.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κατείβω
-
17 ἀάατος
A not to be injured, inviolable,νῦν μοι ὄμθσσον ἀ. Στυγὸς ὕδωρ 14.271
.II in Od. [pron. full] ?ἀάατοςX ¯ ?ἀάατοςX?ἀάατοςX,ἄεθλος ἀ. ἐκτετέλεσται 22.5
, cf. 21.9, prob. unimpeachable, i.e. decisive.III later, invincible,κάρτος ἀάᾰτος A.R.2.77
. (ἀάϝατος, cf. sq., Hsch.) -
18 ὄμνυμι
Aὄμνῠθι Il.23.585
, , E.Med. 746, cf. Orac. ap. Hdt.6.86. γ ; [ per.] 3sg.ὀμνύτω IG12.134.5
; [ per.] 3pl. ὀμνύντων. Foed. ap. Th.5.47, IG12.87.24: [tense] impf. , Ec. 823, D.17.10, etc.: also (from [tense] pres. [full] ὀμνύω) [ per.] 3sg. imper.ὀμνῠέτω Il. 19.175
; part.ὀμνύουσα Hyp.Ath.2
: [tense] impf.ὤμνῠον Il.14.278
, Foed. ap.Th.5.19,24, IG22.236.14, etc. (for [tense] pres. ind. the Trag. and Ar. use only ὄμνυμι, Hdt. and [dialect] Att. Prose writers also ὀμνύω, which also occurs in Com., Pherecr.143.9, Amphis 42, Diph.101, Antiph.241.1, Alex.160 ; in Hdt.1.153 ὀμνύντες is restored for the dub. form ὀμοῦντες): [tense] fut. ὀμοῦμαι, εῖ, εῖται, Il.1.233,9.274, Hes.Op. 194, Ar.Nu. 246, Lys. 193, X.HG1.3.11, etc. ; [dialect] Dor. [ per.] 1pl. ; later [tense] fut.ὀμόσω AP12.201
(Strat.), Plu.Cic.23, etc.: [tense] aor.ὤμοσα Od. 4.253
, etc. ; [dialect] Ep.ὤμοσσα Il.20.313
; [dialect] Ep. also without augm. ὄμοσα, -οσσα, 19.113,10.328 : [tense] pf. , Ar.Ra. 1471, etc.: [tense] plpf.ὠμωμόκειν X.HG5.1.35
, D.9.16, 19.318 :—[voice] Med., Paus.10.26.3, [tense] aor. part.ὀμοσάμενος SIG531.28
(Dyme, iii B. C.), IG5(2).357.11 ([place name] Stymphalus), also in compds. ἀντ-, ἀπ-, δι-, ὑπ- :—[voice] Pass., [tense] fut.ὀμοσθήσομαι And.3.34
: [tense] aor.ὠμόσθην X.HG7.4.10
, ([etym.] ὑπ-) Hyp.Fr. 202 ; butὠμόθην Is.2.40
, ([etym.] ὑπ-) D.48.25 : [tense] pf. [ per.] 3sg. , , Arist.Rh. 1377a11 ; [ per.] 3pl. ὀμώμονται Lexap.And. 1.98 ; part.ὀμωμοσμένος D.7.10
, 22.4, Arist.Rh. 1377b7 ( ὠμοσμένος v. l. in App.Pun.83, etc.):—swear, c. acc. cogn.,ὀμνυέτω δέ τοι ὅρκον Il.19.175
, al. ;ὅτις κ' ἐπίορκον ὀμόσσῃ 3.279
;ἑκὼν ἐπίορκον ὀμόσσας Hes.Op. 282
: c. dat. pers.,νῦν μοι ὄμοσσον.. ὅρκον Il.19.108
, al. ;πρός τινα Od.14.331
, 19.288 :—[voice] Pass., ;ὅρκων ὀμωμος μένων D.7.10
;εἰ ὀμώμοσται οὗτος [ὁ ὅρκος] Arist. Rh. 1377a11
, cf. b7.1 folld. by acc.,ταῦτα δ' ἐγὼν ἐθέλω ὀμόσαι Il.19.187
, cf. S.OC 1145, X.Ages.1.11 ; ὄ. τὰς σπονδάς Foed. ap. Th.5.47 ;τὴν εἰρήνην D.18.32
, cf. 9.16 ;θεῶν πίστεις τινί Th.5.30
, etc.2 folld. by [tense] fut. inf., swear that one will.., Il.21.373, etc., cf. S.Ph. 623, 941 ([tense] pres. inf., D.21.188 codd.): freq. with ἦ μέν, [dialect] Att. ἦ μήν, preceding the inf.,καί μοι ὄμοσσον ἦ μέν μοι.. ἀρήξειν Il.1.76
, cf. 10.321, Lys.31.1, X.HG 5.3.26, etc.: also by [tense] aor. inf. and ἄν, Id.An.7.7.40 : by [tense] pres. inf., swear that one does.., S.Ph. 357 : by [tense] pf. inf., swear that one has.., D.21.119 ;ὤμνυς μὴ γεγονέναι Magn.6
: by [tense] aor. inf., swear that one did..,ὀμνύουσι μὴ 'κπιεῖν ἀλλ' ἢ μίαν Pherecr.143.9
, cf. Hdt.2.179 ([tense] aor. inf. is perh. used, without ἄν, in [tense] fut. sense, D.23.170 (s. v. l.)): sts. a clause follows in the ind.,ὀμνύω.., ἦ μὴν ἐγὼ ἐθυόμην X.An. 6.1.31
;ὄμνυμί σοι.., οὐκ ἤθελον.. Theoc.Adon.22
.3 abs., εἶπον ὀμόσας ἄν I would have given my word of honour, Pl.Smp. 215d.III with acc. of the person or thing sworn by, swear by,νῦν μοι ὄμοσσον ἀάατον Στυγὸς ὕδωρ Il.14.271
;γαιήοχον ἐννοσίγαιον ὄμνυθι 23.585
, cf. 15.40, Hdt.5.7, A.Th. 529, S.Tr. 1185, etc. ;ὀμωμοκὼς τοὺς θεούς D.18.217
; ὄμνυμι θεοὺς καὶ θεάς folld. by inf., X.An.6.6.17, cf. 6.1.31 : rarely c. dat., τῷ γὰρ ὄμνυτ'; ἢ σιδαρέοισι; Ar.Nu. 248 : in Prose also with Preps., ὀ. καθ' ἱερῶν τελείων Lex ap.And.1.97, Th.5.47 ;κατ' ἐξωλείας D.21.119
;κατὰ τῆς Πολιάδος Luc.Symp.32
;εἰς τὸν Οὐιτέλλιον Plu.Oth.18
;ἐπὶ τῶν ἱερῶν Plb.38.20.5
; ;ἐν τῷ ναῷ Ev.Matt.23.16
:—[voice] Pass., ὀμώμοσται Ζεύς Zeus has been sworn by, adjured, E.Rh. 816, cf. Ar.Nu. 1241. -
19 Ὠγύγιος
A Ogygian, of or from Ogyges, a mythical king of Attica: hence generally, primeval, primal,Στυγὸς ὕδωρ Hes.Th. 806
;ὠ. πῦρ Emp. 84.7
;Φλιοῦντος ὑπ' ὠγυγίοις ὄρεσιν Pi.N.6.44
( ὠγυγίοι' Bgk.);τὰς ὠ. Θήβας A.Pers.37
(anap.), cf. S.OC 1770 (anap.);τὰς ὠ. Ἀθάνας A.Pers. 975
(lyr.), cf. Th.l.c.;γᾶς ὑπο κεύθεσιν ὠ. Id.Eu. 1036
(lyr.);σὲ.. τόδ' ἐλήλυθεν πᾶν κράτος ὠγύγιον
from earliest ages,S.
Ph. 142 (lyr.).2 gigantic, Hld.10.25.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > Ὠγύγιος
-
20 Ὤγενος
Ωγενος, ὁ,
- 1
- 2
См. также в других словарях:
STYX — fons Arcadiae, ex Pheoeo lacu, et ex Notacri monte manans ex saxo (cuius aqua ilico pota necat) et in fluvinm evadens. Ferrum ac aes erodit, solque mulae ungulâ aqua eius contineri potest, cetera vasa frigoris vehementiâ dirumpens. Hôc venenô… … Hofmann J. Lexicon universale
Styx — Fahrt über den Styx, Radierung von Gustave Doré, 1861 Styx (griechisch Στύξ, bei Homer Στυγὸς ὕδωρ,[1] Wasser des Grausens) ist in der … Deutsch Wikipedia
αθάνατο νερό — Σύμφωνα με τη λαϊκή παράδοση, είναι νερό θαυματουργό που η πόση του, ο ραντισμός ή το βάπτισμα σε αυτό κάνει τον άνθρωπο αθάνατο. Η παράδοση αυτή ανάγεται στην αρχαιότητα. Α.ν. ήταν το Στυγός ύδωρ του Άδη, εκεί όπου η Θέτιδα βάφτισε τον Αχιλλέα… … Dictionary of Greek
Νώνακρις — Αρχαία πόλη της Αρκαδίας. Αναφέρεται ως ερειπωμένη από την εποχή του Παυσανία, ο οποίος έγραψε τα Αρκαδικά περίπου το 174 μ.Χ. Σήμερα αναζητείται στην περιοχή των χωριών Σόλος, Μεσορούγι και Περιστέρα, τα οποία, μαζί με άλλα επτά (Αγρίδι,… … Dictionary of Greek
OGYGES — Thebanorum, secundum alios, Ogygiae et Actes, quae postea Boeotia et Attica dicta, Rex, qui Thebas Boeotias condidit circiter mille et quingentis annis ante romam conditam. Idem et Eleusinem exstruxisse fertur. Sub hoc Rege fuit diluvium magnum,… … Hofmann J. Lexicon universale
TITARESIUS vulgo TITARESO — TITARESIUS, vulgo TITARESO Hesach. Τιταρήσιος, ποταμὸς Η᾿πείρου. Ubi Gramaticus alias longe doctissimus suam in Geographicis inscitiam prodit: est enim Pieriae et Theslaliae fluvius, apud Pharsalum urbem fluens, longe ab Epiro. Sed fefellit cum… … Hofmann J. Lexicon universale
όρκος — Κατά την αρχική εκδοχή του όρου είναι η επίσημη δήλωση, κατά την οποία ο άνθρωπος επικαλείται τη θεότητα ως μάρτυρα της αλήθειας της διαβεβαίωσης του ή ως εγγυητή της τήρησης υπόσχεσής του. Η έννοια αυτή διευρύνθηκε αργότερα ώστε να περιλάβει… … Dictionary of Greek